A művészetterápia segítségével szembe tudtam nézni olyan érzésekkel, amelyek racionálisan végiggondolva túlságosan ijesztőek lettek volna, ezért sokáig nem mertem, illetve nem akartam foglalkozni velük. A csoportok elfogadó közege és közvetlen, támogató hangulata is rengeteget segített. Juci nagyon jó érzékkel piszkálta meg a „lila ködöt”, ha ezzel próbáltam elkerülni a kellemetlen helyzeteket, ugyanakkor megnyugtatóan békén hagyott, és nem erőletett semmit, amikor arra volt inkább szükségem.
Jóóó volt. Több önismereti/terápiás/baba-mama programon jártam mostanában. Kevés volt ennyire értelmes, mint az általad vezetett csoport, Juci!
Nagyon tetszett, hogy nem toltad túl. Nem voltál távolságtartó, hűvös „terapeuta”, de nem is másztál bele indokolatlanul a csoport dinamikájába. Azaz pont jó helyre lőtted be magad, számomra végtelenül önazonosnak tűntél csoportvezetőként. Köszönöm a lehetőséget!
Az általunk készült (remek) művek elemzése során sok olyan dolog került szóba, ami további gondolkodást, érzelmeket hozott számomra.
A zart csoport mindig biztonsagot nyujt. A tobbiek mesejebol is lehet tanulni. Amennyi nyitottsagot adsz bele a foglalkozasba, annyi „válasz” fog erkezni a szamodra. Nem kell a meseirasra koncentralni,hagyd hogy az erzeseid, a fanraziad vezesse a tollat! Juci empatikus, nagyon jo kisero.
Nagyon szuper! Mindenkinek ajánlom. Önismeret, közösségépítés és jó móka! 🙂