Képzőművészet-terápiás módszerek

Mire is kell gondolni, amikor képzőművészeti eszközöket használunk egy önismereti csoportban?
Mindenképpen érdemes erről beszélni, hiszen sokakat tántorít el az alkotástól való félelem.


Feladatok kapcsán elkülönítünk aktív és passzív művészetterápiás módszereket. Ahogy a nevük is következtetni engedi az aktív folyamatokban az általunk készített alkotásokkal dolgozunk, míg a passzív feladatokban már elkészült alkotások által hívjuk elő témáinkat.
A művészetterápia, ezen belül a képzőművészet-terápia a képi kifejezés módszerét használva nyújt lehetőséget azon belső tartalmak megjelenítésére, amelyeket tudatosan nehezen, vagy egyáltalán nem vagyunk képesek verbalizálni. Fontos ez azért, mert így képesek leszünk külsőleg rálátni érzéseinkre és fontos azért is, mert az alkotás által kézzel foghatóvá tesszük őket, így meg tudjuk fogalmazni a hozzájuk való viszonyulásunkat.


És hogy pontosan mit is csinálunk?

Úgy, mint a témaválasztást, úgy természetesen ezt is sok tényező befolyásolja, de minden esetben az egyszerűség, a könnyen kezelhetőség, ugyanakkor kifejezésbeli gazdagságot biztosító technikák élveznek előnyt. Dolgozhatunk meglévő alakzatok, szimbólumok felhasználásával, papírtépéssel, ragasztással, mozaikképek, kollázs készítésével. Ezeknek az esztétikailag alulértékelt módszernek pont az egyszerűségükben rejlik felszabadító hatásuk. Rajzolhatunk, festhetünk, használhatunk különböző színű, tónusú, tapintású színező anyagokat, de alkalmazhatjuk különböző nemű és tulajdonságú anyagokat is együttesen.
A papírra vethető módszereken felül pedig csak a képzelet szab határt, hiszen bármilyen munkálható, formázható anyag előkerülhet egy képzőművészeti feladat kapcsán. Az alkotások megbeszélésekor minden esetben fontos szerepet kap az alkalmazott technika és a választott anyagok tulajdonságainak lélektani vetített hatása.

Módszerek

Biblioterápia

A mozgásterápia egyszerű és nagyszerű, hiszen a testünk mindig rendelkezésre áll.

Képzőművészet-terápiás módszerek

Mire is kell gondolni, amikor képzőművészeti eszközöket használunk egy önismereti csoportban?
Mindenképpen érdemes erről beszélni, hiszen sokakat tántorít el az alkotástól való félelem.


Feladatok kapcsán elkülönítünk aktív és passzív művészetterápiás módszereket. Ahogy a nevük is következtetni engedi az aktív folyamatokban az általunk készített alkotásokkal dolgozunk, míg a passzív feladatokban már elkészült alkotások által hívjuk elő témáinkat.
A művészetterápia, ezen belül a képzőművészet-terápia a képi kifejezés módszerét használva nyújt lehetőséget azon belső tartalmak megjelenítésére, amelyeket tudatosan nehezen, vagy egyáltalán nem vagyunk képesek verbalizálni. Fontos ez azért, mert így képesek leszünk külsőleg rálátni érzéseinkre és fontos azért is, mert az alkotás által kézzel foghatóvá tesszük őket, így meg tudjuk fogalmazni a hozzájuk való viszonyulásunkat.


És hogy pontosan mit is csinálunk?

Úgy, mint a témaválasztást, úgy természetesen ezt is sok tényező befolyásolja, de minden esetben az egyszerűség, a könnyen kezelhetőség, ugyanakkor kifejezésbeli gazdagságot biztosító technikák élveznek előnyt. Dolgozhatunk meglévő alakzatok, szimbólumok felhasználásával, papírtépéssel, ragasztással, mozaikképek, kollázs készítésével. Ezeknek az esztétikailag alulértékelt módszernek pont az egyszerűségükben rejlik felszabadító hatásuk. Rajzolhatunk, festhetünk, használhatunk különböző színű, tónusú, tapintású színező anyagokat, de alkalmazhatjuk különböző nemű és tulajdonságú anyagokat is együttesen.
A papírra vethető módszereken felül pedig csak a képzelet szab határt, hiszen bármilyen munkálható, formázható anyag előkerülhet egy képzőművészeti feladat kapcsán. Az alkotások megbeszélésekor minden esetben fontos szerepet kap az alkalmazott technika és a választott anyagok tulajdonságainak lélektani vetített hatása.

Mozgásterápiás módszerek

A mozgásterápia egyszerű és nagyszerű, hiszen a testünk mindig rendelkezésre áll. Persze az egyszerűsége nem feltétlenül jelenti a könnyűséget, hiszen a mindennapokban leginkább céloktól motivált mozgásokban, mozdulatokban cselekszünk és érzelmeinket sem testünk mozdulatain keresztül fejezzük ki.


A mozgásos feladatok a test valóságának megtapasztalását hivatottak szolgálni; azt , hogy képesek legyünk bármilyen érzékelésre fókuszt helyezni. Fontos ez azért, mert csak akkor vagyunk képesek érteni a másik embert, annak élmény világához kapcsolódni, élményeinket megosztani, alakítani, és újra egyedül lenni, ha érzékelni és érteni tudjuk önmagunkat.


A testünkkel folytatott munka esetében folyamatosan tágítjuk határainkat, majd visszatérünk az alapokhoz, ahol az új élmények és tapasztalások birtokában vizsgáljuk a megtapasztalásra irányuló instrukciók eredményeit. Az alkotás, a mozgás szabadságához természetesen idő kell, így a folyamat minden esetben tudatosan, az adott csoport igényei mentén épül fel.


A mozgásterápiás elemek kapcsán saját testünkkel, mozdulatainkkal dolgozunk, páros helyzetben együtt mozgunk, egyszerre állunk meg, egy időben mozdulunk meg. Folyamatos finomhangolódás történik, egyszerre figyelünk a saját mozgásunkra, szándékainkra, és a másik mozgására, szándékaira.
Egy hosszabb csoportfolyamat alkalmat adhat arra, hogy a testtudati munka olyan szintre fejlődjön, amikor a mozgásfolyamat tisztán érzelmektől vezérelve formálódik, gondolatilag és képileg is láthatóvá, követhetővé válik.

Zeneterápiás módszerek

Zeneterápiás módszer kapcsán hanggal, ritmussal, dallammal, harmóniával dolgozunk. Ennek módja lehet az aktív zenélés, amelynek keretében hangot adó eszközökkel, vagy hangszerekkel, illetve saját testhanggal kommunikálunk, improvizálunk, vagy lehet receptív, befogadó, amikor is meghallgatott zene által mozgósított érzelmek, élmények, gondolatok előhívásával. megbeszélésével folyik az önismereti munka.


A módszer alapja a tapasztalatszerzés, amelyeket a valódi átélés és az ehhez kötődő élményszerzés segít életre. Miként a zene központi elem, így az önismereti munka elsősorban nem szóbeli önkifejezés útján történik, a hangsúly az érzések felszínre kerülésének folyamatán van. Természetesen itt sem felejthető el a csoport szerepe, hiszen a résztvevők élményeinek megosztásán keresztül jut érvényre a csoportfolyamatban rejlő katartikus interperszonális kapcsolat.


Zeneterápia közben más képességek, készségek is fejlődnek, hiszen együttzenélés intenzív egymásrafigyelést, a zenemű befogadása pedig koncentrált önmegfigyelést igényel, de időről időre fejlődik az elengedés, relaxáció elérésének módja. A művészetterápiában ez a formálódás a cél, Carl Orff szavaival élve: az út a cél.


A mindennapi gyakorlatban legtöbbször komplex művészetterápiás eszköztárral dolgozom. Zeneterápiás feladat esetén, a zene által mozgósított élményanyagot improvizált mozgással, vagy a választott képzőművészeti tevékenységgel fejezik ki a résztvevők, a megéltekről, lehetőség szerint szóban is megnyilvánulnak.

Vélemények