Képzőművészet-terápiás módszerek
Mire is kell gondolni, amikor képzőművészeti eszközöket használunk egy önismereti csoportban?
Mindenképpen érdemes erről beszélni, hiszen sokakat tántorít el az alkotástól való félelem.
Feladatok kapcsán elkülönítünk aktív és passzív művészetterápiás módszereket. Ahogy a nevük is következtetni engedi az aktív folyamatokban az általunk készített alkotásokkal dolgozunk, míg a passzív feladatokban már elkészült alkotások által hívjuk elő témáinkat.
A művészetterápia, ezen belül a képzőművészet-terápia a képi kifejezés módszerét használva nyújt lehetőséget azon belső tartalmak megjelenítésére, amelyeket tudatosan nehezen, vagy egyáltalán nem vagyunk képesek verbalizálni. Fontos ez azért, mert így képesek leszünk külsőleg rálátni érzéseinkre és fontos azért is, mert az alkotás által kézzel foghatóvá tesszük őket, így meg tudjuk fogalmazni a hozzájuk való viszonyulásunkat.
És hogy pontosan mit is csinálunk?
Úgy, mint a témaválasztást, úgy természetesen ezt is sok tényező befolyásolja, de minden esetben az egyszerűség, a könnyen kezelhetőség, ugyanakkor kifejezésbeli gazdagságot biztosító technikák élveznek előnyt. Dolgozhatunk meglévő alakzatok, szimbólumok felhasználásával, papírtépéssel, ragasztással, mozaikképek, kollázs készítésével. Ezeknek az esztétikailag alulértékelt módszernek pont az egyszerűségükben rejlik felszabadító hatásuk. Rajzolhatunk, festhetünk, használhatunk különböző színű, tónusú, tapintású színező anyagokat, de alkalmazhatjuk különböző nemű és tulajdonságú anyagokat is együttesen.
A papírra vethető módszereken felül pedig csak a képzelet szab határt, hiszen bármilyen munkálható, formázható anyag előkerülhet egy képzőművészeti feladat kapcsán. Az alkotások megbeszélésekor minden esetben fontos szerepet kap az alkalmazott technika és a választott anyagok tulajdonságainak lélektani vetített hatása.